*ő is felül, és átöleli egyik kezével Scart* különös dolog.. mennyire eltudja vonni egyetlen egy személy a gondolataidat a körülötted lévő káoszról.. *sóhajt. * nemigaz ? *msosolyog rá, majd puszit nyom a homlokára *

*leül az ágyra a fiú mellé. kezeivel köre fogja a fiú arcát és egy gyengéd csokot ad neki* itt biztonságban érzem magam itt nem láthat senki csak azért akartam h bejöjjünk ide. *mosolyog* itt az lehetek aki máshol nem.. kedves és érzékeny : DDD

*szemeit forgatva indul meg a lány után, és vállatvon* farkamat ne csóváljam.? *húzza fel szemöldökét, mikor a másik hátranéz rá, de ő csak egy vigyorral elinzéi, belépve a szobába pedig máris ráveti magát az ágyra* na és most.? *néz rá kiváncsian, könyökével feltámasztva magát*

chőőő *lenéző tekintet* ne is álmodj róla hogy valaha főznék rád ennyire azért nem szeretlek. *látja hogy a fiú eléggé elkedvetlenedik* jóóóó majd még melátom *kezeit magaelött összefonja és elkezd trappolni a szobája felé* nah mi van nem jöszz? *kacsint hátra*

na.. *fogja le a lány kezét, mikor elkezdi a mellkasát ütni* mivan, máris el akarsz tenni láb alól.? *húzza a száját. * mindennek.. ~ *ismétli el magában őis, majd a lányt figyeli* hm..hát én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy hálás vagyok az iskolának . * elmosolyodik* de.. szerinted képes lennék téged egyedül hagyni ez házban? .. hm.. *elgondolkodik, majd keserves hangon emgszólal* dehát.. ki fog rám mosni, főzni, takarítani..? * dörzsöli kezével jobb szemét, és ' sírást szimulál'  , majd már lép is egyet hátra, hogy kitérjen a lány esetleges ütése elől*

*szemeit megforgatja majd egy gyengébb ütéssel megüti a fiú melkasát* te sem vagy kőből *széles mosoly ül arcára és felnéz a másikra* sajnos el kell szomorítanom, de nem vagy hallhatatlan. mindegy már vége és ahogy hallotam meg erősitették a falakat és már csak 1 évet járunk ide aztán vége mindennek.. mindennek. *elgondolkodik az utolsó szón* emlékszel még h egyszer arról beszélgettünk hogy mi lesz ha kijárjuk a sulit. Nos én már tudom. Találtam egy nagyon békés helyet az erdőben egy kisebb tisztáson. Szívesen látlak ott ha arra lesz dolgot..  Mondjuk nem merem mégegyszer megkérdezni te mihez akarsz kezdeni

*kiváncsi tekintettel hallgatja végig a lányt* kérlek.. ne haragudj, amiért nem lehettem melletted. *simít végig Scarlet haján* nem kerestelek eléggé.. ne haragudj. *emeli fel a lány fejét az állánál fogva, és a tekintetét keresi* de tudod.. annak hogy én erről a világról esetleg eltávozhatnék.. nos, nincs rá sok esély. *mosoly* tudod.. még a tűzön sem égnék el.

én már nem vagyok az aki voltam *ő a fiú arcára mered* elég sok mindenre gondoltam amikor a halál elöl futottam. Sok mindent máshogy tettem volna meg *egy pillanatra lehajtja fejét és elmosolyodik majd újra a fiúra tekint de azonnal elüldözi a gondolatait egy fejrázással* nem. még nincs minden elveszve... *a fiú elé lép fejét annak melkasára hajtja* féltem hogy esetleg téged is elveszítelek

*aggódva tekint őis a másik lány után, majd mikor visszatér hozzá Scarlet és megfogja kezét őis megszorítja. * hát még én.. *vigyorog rá, majd felemeli, és gyengéd csókot nyom ajkaira, miközben forog egyet, majd leteszi. * azt hittem nagy veszteség volt ez mindenki számára.. *néz ki az ablakon, de közben nem engedi el a lánykezét* tévedtem. én semmit nem vesztettem.. *meredten pislog továbbra is a távolba*

*tágra nyílt szemekkel fogadja ahogy a lány magához rántja, és átöleli.. meglepődése pedig nemkicsit rí le az arcáról. kipislogja szeméből a könnyeket, komolyan néz a lányra, és szemével követi, hogy elhátrál előle* köszönöm.. *suttogja maga elé, majd ő is hátrébb lép egy lépést, majd hátatfordít nekik, bemegy a saját szobájába, ahol lepakol, de miközben a folyosón végigment megakadt a szeme valamin, ezért sietősen lép is ki a szobából, és indul meg egy ajtó felé, ami résnyire nyitva, és miközben a sírás készül újr a előtörni belőle telik meg a szíve boldog reménnyel, egy sóhaj után tárja szélesre az ajtót, és belép . * én.. *nyel egyet* kis is akarok átverni.? *fogja a fejét, bezárja maga mögött az ajtót kilincsre, és lecsúszik a fölre nekidőlve* ne a szívedre.. a fejedre. a fejedre Kago.. *ütögeti meg saját fejét, miközben egy elgyötört vigyor jelenik meg arcán, ahogy körbetekint a szobában.. pár perc múlva pedig már lábait felhúzva, arcát kezeibe rejtve rázza a sírás*

*meglepődik az ölelésen ami kizökkenti a keménységből* én is *suttogja halkan, de amikor elhalad melete a lány szívébe újra szomorúság költözik..szemével követi a másikat* sajnálom*engedi meg halkan, még egyett szorit a fiún majd ellöki fnoman magától a lány után fut kiek szemei mr könyesek kezénél fogva visszarántja. átöleli és szorítja* tudom pont tőlem nem várod el ezt ... de most érd be velem. *elenegdi a lányt és elkezd hátrálni* minden jobbra fog fordulni.. minden *a fiú elött megáll kezét megragadja és halkan h más nehogy meghallja* örülök h élsz.

.. és akkor happy end. ~ *suttogja, továbbra is a halvány mosolyal követi végig a jelenetet, de ahogy közelednek az ölelés felé, egyre inkább átmegy a mosoly egy fájdalmas grimaszba, és még mielőtt átadná magát a gyengeségnek indul meg feléjük sietős léptekel, sűrűn pislogva, kezét pedig egy pillanatra Scarlet hátára teszi, míg elhalad mellettük, a lépcsőn pedig egyenletes léptekkel halad fel*

*továbbra is szélesen vigyorog, majd a lány mondatára hirtelen lehervad arcáról minden.. hátra lép egy lépést, és mikor már a másik arca is megváltozik, és egy kis rémület látszik rajta nagy léptekkel indul meg felé, megáll előtte fél méterrel. * hát.. *emeli fel jobb kezét, és a lány fejetetején a hajába túr* énis örülök, hogy látlak Scarlet.! *fogja meg hirtelen másik kezével a lányét, magához rántja, és szorosan öleli magához, szemeit pedig lassan lehunyja*

*egy pillanatra azt érezte most odafut és átöleli és el sem engedi de aztán visszatérve saját énjében egy rövid grimaszt vág és eltekint a fiúrol. De a seltelmes mosolygás megmarad az arcán* hát te..? pedig kezdtem örülni h megszabadítottak tőled. : )

*bólint, majd csendesen követi a lányt a lift felé, mikor pedig beszállnak a a földet nézi, és csak egy rövid idő elteltével emeli rá vissza fel tekintetét.* hát.. te.? *utal egy kis fáziskéséssel még az előbb hozzá intézett kérdést, de mivel a másik úgy tesz, mintha meg sem hallani, az elkövetkezendő pár másodpercet csendben töltik, kilépnek a a lift ajtaján, és mikor váratlanul megtorpan előtte a másik, nemtudja mirevélni, ezért átkukucskál a vállafelett, és egy halvány mosolyal nyugtázza, a pár méterrel előttük álló szélesen mosolygó srácot.*

*bolint rá egyett* És egyedül jöttél? *próbál utalni a srácra aki vele szokott lenni. A lány fejét le hajtja* tudod mit nem kérdeztem semmit inkább menjünk fel a szobába *felveszi a táskáját a földröl és már indul is meg a lift felé. * nah jösz? * fordul hátra a másikhoz*

*mikor belép a terembe ijedten pillant a lányra, kit a sarás fojtogat. most, hogy elég volt egy pillantás szemeire, az, hogy mindidáig érzéketlennek gondolta, egycsapásra eltűnik belőle. * hé.! *lép hozzá közelebb, majd mosolyt erőltet az arcára.* téged is jó látni. hát szóval.. *sóhajt* ebben a félévben legalább biztos nem fogok megbukni. *vont vállat, és az ablakhoz lép, amin kinéz*  szörnyű.. *jegyzi meg inkább magának, de azért közben a másikra sandít*

*amikor belép a terembe beleremeg és végre felfogja h lehet Chris se élte túl szemét lehunnya és a könyekkel küzd  de meghall egy halk kopogást a hátamögött , megfordul és a kis feketehajú lányt véli felfedezni* Jó látni. Hogy megnöttél azóta mióta láttalak

*tágra nyílt szemmel mered az iskola kapujára. kezeit szorosan vonja össze maga előtt,  majd lassan, remegő lábakkal teszi meg az első lépést, miközben egy hatalmasat nyel. nagyokat pislogva szemléli a suli udvarát, mely hosszú idő óta mindig rendezetten mutatott, ám a szörnyűség után nem is hasonlít régi önmagára. ahogy elhalad egy-egy diák mellett, és találkozik tekintetük elkeseredést vált ki belőle a pillantásuk, és még ahogy feltűnik néhány tanár, az ő arcuk sem túl biztató. a főbejárat előtt megáll, egyik lábára nehezedve fújja ki a levegőt, majd lassan lép be az ajtón, és vizslatja szamaivel a folyosót, és előteret.*

*már 6 hónap eltelt a szrönyü eset óta. Azóta ma engedték be a diákokat elösször. Végig járva az egész területet hátborzongató érzés járja át a testét. Valahol még látszanak a vérfoltok a padlon*  Mennyien haltak meg és mennyien vesztek el a sötétben.  *a komoly lány, mások miatt életében talán elösször érez fájdalmat. Mély sóhajt véve, megrázza a fejét így elkergetni a gondolatokat majd tovább megy.*