[Későbbi] [7109-7090] [7089-7070] [7069-7050] [7049-7030] [7029-7010] [7009-6990] [6989-6970] [6969-6950] [6949-6930] [6929-6910] [6909-6890] [6889-6870] [6869-6850] [6849-6830] [6829-6810] [6809-6790] [6789-6770] [6769-6750] [6749-6730] [6729-6710] [6709-6690] [6689-6670] [6669-6650] [6649-6630] [6629-6610] [6609-6590] [6589-6570] [6569-6550] [6549-6530] [6529-6510] [6509-6490] [6489-6470] [6469-6450] [6449-6430] [6429-6410] [6409-6390] [6389-6370] [6369-6350] [6349-6330] [6329-6310] [6309-6290] [6289-6270] [6269-6250] [6249-6230] [6229-6210] [6209-6190] [6189-6170] [6169-6150] [Korábbi]
Akito:
* Kinyilnak a szemei.* -Eh...*pislog párat a nem várt kijelentésre.* - Várod a szebb jövőt mi? *vigyorodik el mostanában először.*
Matt:
- Elég ha én tudom. *kezd válaszolni sorba a neki vágott kérdésekre az arrogáns egyénnek.* És...nem hiszem, hogy sok minden... valamint. Lehet.... * fordul ugyan úgy vissza az ajtóba, a 'lerendezett' lánynak háttal, mintha mi sem történt volna-.* |
*mikor a fiú egy 'hm'-el tudatja a lányal, hogy még nem távozott el az élők sorából egy megkönnyebbül sóhajal felegyenesedik* te mindig ilyen.. *megrázza a fejét* azt hittem meghaltál. ^^' ... |
-ehh.?..*ránéz a fiúra*-még is mit képzelsz ki vagy te?..*kezdi felemelni a hangját* -most mi lett volna ha elesek?...vagy azt akartad?... |
Matt:
* Valahogy semmi hangulata a lánnyal csacsogni, ennek ellenére természete nem változik. Amikor a lány ellépne melette, lábát kitéve egyszerűen az kissé elveszti egyensúlyát, de nem dől el.-* - Hopp..
Akito:
* Elaludt, a túlzott aluszékonysága azonban cseppet sem válik, és sosem vált javára. Kis idővel pár érintésre megint csak kénytelen kinyitni a szemeit.* - Hm...? |
köszönöm..hogy mododban ált arráb lépni .*fenhangon kezd el beszélni vele.de nem vár reakciot tehát megindulna a dolgához* |
*pár órával később, mivel sikeresen bealudt hunyorogva kezdi kinyitni szemeit, mikor pedig nyújtózik egyet meglepetten tapasztalja a fiú kezét az oldalán, persze kis késéssel megintcsak kapcsol. egy darabig némán nézi a fiút, és hallgatja egyenletes szuszogását. amikoris pedig pár perc leteltével ijesztő csendet tapasztal, lehajol Akito mellkasához, fejjét oldalra billentve próbálja eldönteni, hogy most akkor normális-e a csend, vagy nem* |
* Kiveszi egyik fülhallgatót a füléből, majd arrébb áll a fal mentén.* - Parancsolj... *mondja fennhangon* |
-áh..semi érdekes..csak örülnék ha kiengednél az ajton..*jól artikulál hogyha közbe zenét hallgat letudja olvasni a szájárol mi a franc baja van*- ilyen nagy kérés az hogy arréb álj? |
* Zsebre dugott kézzel dől vállával az ajtófélfának, és láthatólag nem nagyon zavartatja magát, a fülhallgató a fülében erre pedig csak rásegít. Majd a hátán érzett 'kopogás' arra kényszeríti, hogy hátraforduljon.* - Mivan? |
elnézést..arábbmennél *beszél az elötte álo fiúhoz* nem férek eltöled...és tudod fontos dolgom lenne amit elkell intézni *mivel látja semmi reagálás megkopogtatja a hátát*-haho hallasz te engem? |
* Nem sok minden jut az eszébe amiből témát lehetne keríteni, ezért csak átveti egyik karját a lány dereka felett.* |
*elgondolkozik, majd bólint* inkább maradjunk a minketnél. az tökéletes lesz. *sóhajt, majd lehajtja a fejét, és közelebb bújik a fiúhoz* |
* Viszonozza a pillantást. * -Engem..? Téged?... Melyik tetszik jobban? |
*a fiú utolsó mondatára megfordul, és kérdőn néz rá* minket? .. |
* A lány háta mögé fekszik, majd pár perc némaság után megszólal.* - Valami Harmony... *közli de semmi érdeklődést nem mutat a hangjában.* - Új lehet, de... végül is minket aligha érint. |
*amikor megérzi, hogy valaki leült az ágyra megbizonyosodik róla, hogy Akito az, a hang jóvoltából. nem fordul oda hozzá, de bólint* igen. *majd pár másodperc után hozzáteszi* ki volt a lány? |
* nem sokkal később hivatlanul is beállít Kago szobájába. becsukva maga mögött az ajtót, majd leül az ágy végére.* - Minden rendben? |
*miután Akito és az ismeretlen lány eltűntek a lépcső jóvoltából ő is visszafordult a szobájába ahol leült az ágyra, majd eldőlt felhúzott lábakkal, és az ablakon néz kifelé* |
akkor jó..*ő is megfordul és már a saját szobájába sétál be* |
* Egy ideig néma csend telepedig közéjük. * - Ousaka... *említi meg ő is halkabb felvonásban* - Harmony... *néz még mindig előre, de már régen nem a lányt vizslatja, inkább a mögötte elterülő térben próbál elkeveredni.* - ... meghalt... *egyre zavarosabb állapotba érzi magát, majd megtöri az emlék képeket, és újra visszatérve a jelen helyzetbe, határozottan megfordulva kijelenti. * Nemigen...*indul vissza ahonnan jött.* ~hazugság...~ |
|