*Először igencsak elgondolkozik a válaszon, és hogy mennyit mondjon el. Egy testhelyzetváltás közben végül megszólal. * Mikor Anyám sírját látogattam meg találkoztam apámmal. Egy göndör, szőke hajú, magas és elegáns nővel volt. Megkérdezte Apámtól, hogy ismer-e, de ő csak annyit mondott, hogy fogalmam sincs ki ez a lány. *Előre mered a semmibe, majd vállatvon. * Semmi nem változott. *Rámosolyog Akitora, és témát vált.* Mikor visszafelé jöttem a városban találkoztam egy fiúval.. bántották. Nem lehetett több 10 évesnél. A haja hasonló árnyalatú volt, mint a tiéd a fülei is olyanok voltak, mint Neked. *Kezeit a férfi fejére teszi azon a ponton, ahol félig átváltozott alakjában jelennek meg az előbb említettek puha fülek.* Valószínűleg ő még nem tanulta meg hogyan rejtse el őket..

* Az ágyra telepedve kémlel körbe, majd a kérdésre a másik felé fordul. * -Számít az valamit is? Na nem mintha lett volna valami említésre méltó is. * pörgeti képzeletben maga előtt a képeket.* -De te biztos kielégítőbb választ tudnál erre adni. * terül el most ő az ágyon, és úgy pislog fel a lány arcára.*

*Mikor belép a szobába és lepakolt legelőször az ablak felé indul meg, amit kinyit, majd az ágya felé , amin hason fekve elterül, és Akitot kezdi figyelni, ahogy helyet foglal mellette. * Na és Te mit csináltál az elmúlt pár napban.? *Támaszkodik fel kezeivel, és kíváncsian néz rá.*

* Eddig egy tekintetben sem csalódott a lányban, majd alávetve magát az újonnan jött ötletnek,  szájába veszi a falatot. Majd hasonlóan cselekszik minden téren, amíg végül csendben ki nem ürítik teljesen a doboz tartalmát, aztán átjutva a kisebb-nagyobb tömegen indulnak befelé az épület falain túlra, hogy lány sikeresen megszabaduljon csomagjaitól. *

*Boldogság telepedik rá, mikor meglátja a fiú mosolyát, és visszonozza azt. A következő pillanatban pedig már a kezét fogva húzza az egyik pad felé, ahova 'leülteti' és ő is letelepszik. A hátizsákját maga mellé teszi, a csomagot pedig köztük helyezi a padra, amit lassan bont ki, és egy ételes doboz tűnik ki a ruha alól. * Ugye éhes vagy.? *Néz fel rá egy röpke pillanatra, de meg sem várva a választ emeli le a doboz tetejét. Tenyereit pár röpke másodpercre érinti össze, míg lehunyt szemmel hajtja előre a fejét.* Itadakimasu.! ~ *Kezeibe veszi a pálcikákat, amiket szétszed, majd egy kört leírva a doboz tartalma fölött csap le a kiválasztott ételre, és nyújtja azt Akito szája felé . * Mondd , hogy Áá..~~ ^^

* Órákkal ezelőtt érkezett vissza, a már előző évből jól megismert iskola területére. Nemsokkal érkezése után, pakolás és minden egyéb hiányában, indult vissza az iskola 'központjára', az udvarra. A várakozás kifizetődően, egy pillanatban fájdalmas, majd ezt követően leplezett, várakozó örömmé nőtte ki magát. Az ismerős hang, és az előtte álló alak látványa, kisebb mosolyt űz a fiú arcára, majd az egy lépés távolság újból megszűnik. * - Ahogy Te is..

* Pár nap után, amit a szülőfalujában töltött a bátyja sírjának meglátogatásával jelenik meg az iskola kapujában egy hátizsákkal a hátán, és egy kisebb csomaggal a jobb kezében. Egyenletes léptekkel indul meg befelé, néhol találkozik a tekintete más diákokéval, és biccent nekik, mikor  pedig megakad a szeme egy férfin, először megtorpan, majd megszaporázott léptekkel indul meg felé, míg el nem kezd szaladni, és egy hirtelen lendületttell fonja keresztül karjait ezzel megállásra késztetve a másikat mikor beéri, és fogalma sincs arról, hogy ezzel mekkora fájdalmat okozott a fiúnak a kezében lévő csomaggal, amivel sikeresen gyomorszájon találta. Szemeit lehunyja, míg fejét a hátába fúrja, és csak idővel kezd el engedni a szorításon. * Hiányoztál.. *Lép hátrébb egy lépést,  és félrebillentett fejjel várja a másik arckifejezését.*